Nemrég akadtam rá egy olyan blogra, amely két bemutatkozó videót hasonlított össze. http://mediq.blog.hu/2012/05/
A helyzet az, hogy megint igaz a tétel: Mindenki magából indul ki. Angliában nem kell hangsúlyozni, hogy biztonságos a város, vagy a campus, annak ellenére, hogy egyáltalán nem biztos, hogy kevesebb bűncselekmény történik Oxfordban, vagy Cambridge-ben, mint Miskolcon vagy Debrecenben. Viszont amit a debreceniek fontosnak tartanak elmeséltetni magukról, azért az tényleg vicces. Vannak számítógépek, és lehet enni, és ha akarod (vagyis, ha van elég pénzed) akkor lakhatsz egyedül. A villamos pedig sokáig jár, úgyhogy nyugodtan mehetsz bulizni. A zene pörgős, a kép ugrál, ahogyan azt egy mai tizenéves elvárja, de azért nekem a cambridge-i mégiscsak hitelesebb. Mert ott is elmondják, hogy jók a körülmények, de a legfontosabb nekem mégis az volt, amikor az egyik hallgató egy szende félmosoly kíséretében elmondja: Én negyedéves vagyok, és komoly munkát végzek. És itt tulajdonképpen tudósnak nevelnek.
Az oktatás feladata hogy tudást, hitet, önbecsülést adjon diákjainak. És ne csak oktasson, de lehetőleg neveljen is.
