Sokat gondolkodtam azon, hogy jobb-e az angol oktatási rendszer. Végeredményben arra jutottam, hogy ha jobbnak nem is jobb, de mindenképpen reálisabb.
Magyarországon nagyon nehezen fogadjuk el, ha gyerekünk nem jut be valamilyen felsőoktatási intézménybe. A szülők ilyenkor úgy érzik, nem lesz a gyerekből semmi, oda a karrier. Az angoloknál elfogadták a tényt, hogy nem kell mindenkinek egyetemi végzettség. Viszont tudás mindenkinek szükséges, hogy olyan munkát végezhessen, amellyel hasznos tagjává tud válni a társadalomnak. Itthon, ha valaki elmegy egy OKJ-s tanfolyamra, akkor annak rendszerint két oka van.
1. Nem vették fel sehova, ki kell húzni egy évet valahogy, és egy tanfolyamért jár a plusz 40 pont.
2. Nem is akartam egyetemre, főiskolára menni, de egy érettségivel semmit nem lehet kezdeni, akkor inkább leszek marketing- és reklámügyintéző, és majd keresek rengeteget és lesz menő autóm.
A gond az, hogy eltekintve néhány üdítő példától, az OKJ képzések nagyrésze keveset ér. Egyszerűen azért, mert kevés a gyakorlat. A tanárok komoly százalék jó tanár ugyan, de kevés köze van a szakmához. Persze a tanfolyamszervezők sem gonoszságból nem olyan tanárt vesznek fel, aki jó szakember, egyszerűen nem tudják megfizetni őket.
No az angoloknál ez a helyzet kissé másképp alakult. Főiskolára gyakorlatilag bárki be tud jutni. Viszont az intézmények célja nem az, hogy - a normatíva miatt - mindenkit bent tartsanak a rendszerben, amíg lehet. Ezért aztán a megoldás az lett, hogy vegyítik a felsőoktatási képzéseket a nálunk OKJ-s képzésekként ismert valamivel. Vagyis mindenki főiskolán, vagy egyetemen kezd. Viszont minden sikeresen elvégzett év után kapnak a hallgatók végzettséget. Az első év után már olyan papírt kapnak, amellyel már vállalhatnak szakmunkát az érettségizetteknél jobb munkafeltételekkel. Ugyan ez a helyzet a második év végén is. Egyel jobb papír, egyel jobb munkalehetőség, stb. És a diák minden évben eldöntheti, mit akar: dolgozni, vagy még magasabb képesítést szerezni. A harmadik év végén jön az itthon is ismert Bachelor degree, ami kint azért ér többet, mint itthon, mert az első két év is gyakorlati oktatáson alapul. A bachelor után még egy év és a hallgató megkapja a posztgraduális diplomáját, az utolsó évben pedig a Master-t. Ez gyakorlatilag olyan, mintha itthon valaki elvégezne egy OKJ-s képzést és az ott eltöltött évek beszámítanának a főiskolába. Ilyen lehetőség van Magyarországon, gondolom kitalálható, hogy nálunk, mivel mi angol oktatási intézmény vagyunk, angol szabályok szerint, de magyarországi regisztrációs számmal. Vagyis aki nálunk végez OKJ-s képzést, annak az ott eltöltött évek beszámítanak a főiskolai tanulmányaiba. Tehát egy felsőfokú szakképzés után plusz egy év és már meg is van a Bachelor degree.
A magyar rendszer persze jóval kötöttebb, aminek szintén megvannak az előnyei. Például nagy háttértudást igénylő, komoly szakmai felkészültséget feltételező szakmák esetében a magyar felsőoktatási rendszer nagyon komoly eredményekkel rendelkezik. Óriási hiány van ugyanakkor az idegen nyelvű képzésekből, vagyis, hogy a hallgatók a tudásukat ne csak magyarul - tehát olyan nyelven, amellyel gyakorlatilag sehol másutt a világon nem tudnak érvényesülni - szerezzék meg, hanem egy olyan nyelven is, amivel már van lehetőségük nemzetközi tapasztalatokra is szert tenni.
