Tudom, hogy jobbára vicces vagy legalább részben vicces bejegyzéseket szoktatok itt olvasni, de most egy picit beszéljünk komolyan!
Magyarországon folyamatos kiútkeresés van az oktatási intézmények részéről. És akkor a szülőkről még nem is beszéltünk! Szakközépiskola? Középiskola? Jó, de milyen? Négy osztályos, hat osztályos, nyolc osztályos, nulladik évfolyamos, szakmát is adó, két tannyelvű?
A CEAS-nál (tudod, az angol főiskola, amiről ez a blog is nagy részben szól) mi is ezen gyötrődünk. Az angliában akkreditált főiskolánk mellé van angol-magyar gimnáziumunk is. Ez egyrészt jó bázis a főiskolának, másrészt alternatíva sok más intézménnyel szemben. Viszont ez nem csak gimnázium, de egészségügyi szakközépiskola is. Tehát az érettségivel együtt szakképzés is járhat. Persze ezzel sem vagyunk egyedülállóak a piacon, a kínálatunk hasonló, mint sok más iskolában. Vannak még OKJ-s szakképzéseink is, amelyek beszámíthatóak később a főiskolán. Ez már elég egyedi, és ilyet Magyarországon nem is tud senki kínálni.
A kérdés azonban - ami foglalkoztat egy ideje -, hogy vajon milyen esélye van annak, aki elvégez ma egy egyetemet, vagy főiskolát? Mindegy, hogy más rendszerben, vagy a miénkben (bár nálunk összességében két évvel rövidebb idő alatt szerez diplomát, de ez most keveset számít), de mi lesz, amikor végez?
Minden statisztika azt mutatja, hogy a diplomások sokkal könnyebben és gyorsabban találnak maguknak állást a végzést követően. Én viszont ettől nem tudok hasra esni. Mert szerintem az nem elhelyezkedés, hogy egy nálunk business management szakon végzett értelmes 25 éves az Uniqánál lesz biztosítási alkusz, vagy mondjuk a Tarnscom-nál telefonos operátor. Szerintem a statisztika hazudik, mert ők nem ezért tanultak, és nem ezek akartak lenni.
Amikor én voltam végzős az első főiskolán, ahova jártam, már volt munkatapasztalatom. Méghozzá releváns, mert szerencsém volt. Nekem akkor rettenetesen fájt, hogy az évfolyamtársaim elhiszik azt, amit el akarnak velük hitetni: "Ha itt végzel nálunk az SZTE tanárképző főiskolai karán művelődésszervezőként és a média volt a szakirányod, akkor bizony a végzés után tárt karokkal várnak majd minden nevesebb napilapnál és tévéadónál." Nem lehetne a gyerekeinket, hallgatóinkat megkímélni attól a csalódástól, ami a végzés után vár rájuk?
